"Tudod mi a bánat?
Várni valakit, aki nem jön többé.
Elmenni onnan, hol boldog voltál,
S otthagyni a szívedet örökké.
Szeretni vkit, aki nem szeret téged,
Könnyeket tagadni, mik szemedben égnek.
Kergetni 1 álmot, soha el nem érni.
Csalódni. Csalódott szívvel, de mindig remélni.
Megalázva írni 1 könyörgő levelet.
Szívdobogva várni: s nem jön rá felelet.
Hangokat idézni, mik lelkedbe hullnak.
Rózsákat őrizni, mik úgyis elhervadnak.
Hideg búcsúzáskor 1 csókot koldulni.
Mással látni meg őt, s utána fordulni,
Kacagni, kacagni hamis lemondással.
Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat,
S imádkozni. Ő sose tudja meg mi a bánat.
Van, aki könnyen eléri azt, akit szeret.
Van, aki sír, szenved, míg övé lehet.
Van, aki hamar tud feledni, van aki meghal,
Mert nagyon tud szeretni!":P:X

,,A lány szerette, A fiú nem. 
A lány felnézett rá, A fiú nem. 
A lány szerelmet vallott, A fiú megalázta. 
A lány sírt végette, A fiú kinevette. 
A fiú csak akkor jött rá mit tett,
Amikor a lány sírjára virágot tett."

Szerelmes voltam, de egy nap véget ért, bár megfogadtam nem sírok senkiért. Mégsem tudtam ott így elhagyni, hogy ne lásson engem úgy halkan sírdogálni. Csak álltunk egymással szemben szótlanul, és látja hogy könnyem kicsordul. Majd lett egy néma mozdulat felém, végül elfordult s elindult egy másik lány felé.

Amióta nem vagy velem, nem tudom milyen a szerelem, és minden áldott nap csak a helyes utakat keresem. Várok egy újabb esélyre, egy véget nem érő táncra, egy életen áttartó önfeledt románcra. De semmi nem jön, Te sem vagy már, és hiába várlak, nem kell senki, még ha a helyeden több százan is állnak. Hogy mit vesztettem el, igazán most fogom csak fel, egy mondat kellett volna: Soha nem engedlek el. 

Ha néha visszaűznek téged, hozzám a régi szép emlékek,

Csak jöjj el és meghallgatlak, ha rossz lesz hozzád a másik, s a két szemed majd könnyben úszik,én csendben megvigasztallak, és vigyázok arra, hogy ne vegyed észre, hogy köztünk már mindennek, mindennek vége.

 

Minden pillanat és gondolat hozzád visz, a szívem minden rezdülésében ott vagy, de már nem vagy ott az életemben. Soha nem hittem, hogy valami ennyire tud fájni. Amikor már nem érzel...csak vagy…, csak fekszel egyedül a szobában, már nincsenek könnyek, már nincs szó, és nem vagy te sem

Most én kérem, hogy hazudj nekem, Hazudd azt, hogy szeretsz engem,
S hogy én vagyok az egyetlen, A legédesebb szerelem.
Hazudd azt, hogy elszöksz velem, Oda, ahol csak mi ketten és senki más nem lehet, Kezdjünk egy új eletet! Hazudj kedves, szép szavakat,
Hazudd, hogy csak az enyém vagy, Hogy senki így még nem szeretett,
Ne félj, úgysem hiszek Neked!

 

Nem szeretlek már, 

megindult a föld és csillag hull az égről, 
de nem azért mert csillaghullás hava van, 
hanem mert lehullott homlokodról is egy 
annyi magányos éjjelen szőtt glória: 
a szerelmem, 
ne csodálkozz, látod nem szeretlek többé 
és az ég is könnyezik, 
ugye megijedtél most is, hogy ráhullott 
ijedt szőkeséged közt egy esőcsepp 
az arcodra, pedig csak az eső esik 
és hidd el hogy vége; 
és ezt a szerelmet siratja az ég is. 
Ne félj, 
csak egy levél hullott a lábam elé, mint
ahogy most már szerelmed is lehull... 
Nézd már, beborult és hogy esik az eső. 

Kérem a Sorsot, sorsod kérje meg,
Csillag-sorsomba ne véljen fonódni
S mindegy, mi nyel el, ár, avagy salak:
Általam vagy, mert meg én láttalak
S régen nem vagy, mert már régen nem látlak.

"Egy másodpercig azon tűnődtem, hogy ha megcsókolnám, az vajon megtörné-e a varázst, amely körülvesz bennünket, de már túl késő lett volna megállni félúton. Amikor az ajka az ajkamhoz ért, tudtam, hogy ha száz évig élnék, és a világ minden országát bejárnám, akkor sem élhetnék át semmi ahhoz foghatót, mint amikor először megcsókoltam álmaim asszonyát, akit, tudtam, örökké szeretni fogok."

"A nyári szerelmek mindig véget érnek. Ez íratlan szabály volt. Mint egyes növények vagy rovarok, akik nem tudják túlélni azt az évszakot. Azt gondoltam, hogy mi mások vagyunk. Mások is voltunk, de nem úgy, ahogy én gondoltam. Őszintén hittem benne, hogy soha nem fogjuk elengedni egymást."

"Nemrég még csak néma tekintetekben nyilvánult a szerelem, olyanok voltak e tekintetek, mintha milliárd hangya mászkálna az ember testén; égetők, de tüzük édes zsibongást okoz; azután a kézérintés jött, a "költészet kapcsa", kéz kezet fog, mintha két puha fészek tapadna egymáshoz... milyen csodálatos villanysodrony szívtől szívhez. Most már a csókoknál vannak. A mama a másik szobában (...), akkor aztán meg van engedve a lopás. Hiszen a szerelem maga lánc, s ha már valaki úgyis láncon van, hadd legyen legalább igazi tolvaj."

"Kell. Ma még kell. Holnap is. Egy hét múlva is. Egy hónap után is talán, de ha egy reggel úgy ébredek, hogy már nem kell... Akkor mihez kezdjek? Akkor hogyan szabaduljak meg tőle? Amikor már én kellek neki jobban, mint ő énnekem!... Most, amikor ő bizonytalan, most kell határozottnak lennem. Most, magammal szemben. Mert egy hónap múlva már ővele szemben kellene erősnek lennem. Megbántani, megalázni, vérig sérteni, hogy elmenjen."

"Nyugalmas állapotban a szerelem elveszíti körvonalait, vonásai elmosódnak: nem is tudjuk, valóban vele van-e dolgunk. Összeveszés vagy megcsalás kell ahhoz, hogy felismerjük arculatát, és tisztán lássunk benne. Csakis akkor csinálhatjuk meg a mérleget, és állapíthatjuk meg, vajon továbbra is ragaszkodunk-e egymáshoz, vagy gyűlöljük egymást, vagy pedig közömbösek lettünk egymás iránt."

"Édes szavak. Csalóka enyhet adó balzsam. Segítség, szerelem, összetartozás, visszatérés - szavak, édes szavak. Egy-egy szó, semmi több. Milyen sok szó van arra, ami pedig olyan egyszerű: két test vad, félelmetes erejű varázsa! A fantáziának, a hazugságnak, az érzéseknek és az öncsalásnak micsoda szivárványa ível fölötte! Lám, ő is itt áll a búcsú éjszakáján, nyugodtan, a sötétségben, hagyja, hadd hulljon az édes szavak permetező esője, pedig valójában minden szó ugyanazt jelenti: búcsú, búcsú, búcsú. Ha már beszélni kell róla, akkor úgyis vége."

"Szerelmes lenni valakibe, aki még azt sem tudja, hogy létezel, nem a legrosszabb dolog a világon. Ami azt illeti, épp ellenkezőleg. Olyan, mint amikor az ember bead egy dolgozatot, ami tutira egyes, de egy ideig még nem javítják ki - az a fajta nyugalom, amikor még nem utasítottak vissza, de tudod, hogy hamarosan be fog következni."

Oldal: Idézetek
The Twilight Saga Minden Ami Jó - © 2008 - 2025 - nikimiki.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat