A kegyetlenség az, amikor közel enged valaki, majd eltaszít. Amikor megmutatja neked, milyen jó is lehetne, aztán újra ellök, te pedig ott maradsz összetörve a porban, teljesen kiszolgáltatva neki. Neki, aki szeret. De nem szeret annyira, hogy igazán az élete részévé válhass.
Annyi mindent szeretnék neked mondani, de nem is tudom, hol kezdjem. Talán azzal, hogy szeretlek? Vagy hogy a veled töltött napok voltak a legboldogabbak életemben? Vagy, hogy az alatt a rövid idő alatt, amióta megismertelek, arra jutottam, hogy nekünk együtt kell maradnunk? (...) Tudom, hogy mostantól ezerszer újra át fogom élni az együtt töltött napokat. Hallani fogom a nevetésedet, látni fogom az arcodat, és érezni fogom, ahogy megölelsz. Mindez hiányozni fog, jobban, mind képzelnéd.
Nem múlik. Egyszerűen nem múlik, bármit is tettél vagy mondtál, nem múlik el, nem tudom leállítani. A kezem önkéntelenül is nyúlna feléd, a lelkem ösztönösen hozzád kívánkozik. Olyan, minta megszűnnék létezni.
Őrülten hiányzol, és nem tudok ellene tenni, nem tudom, mi ez a dolog, de képtelen vagyok leállítani. Vagy nevezzük a nevén, ez a romlott szerelem. Nem tudom kiölni magamból.
Hiányzik az illatod, ahogy a fejedet az ölembe hajtod.
Hiányzik a szád amit esténként csókolok. Hiányzik a tested ahogy a testemhez ér, hiányzik a lelked ahogy a lelkemhez ér. Hiányzik minden szó amit a fülembe súgtál, akkor éjjel mikor velem voltál. Szeretném érezni azt hogy szeretsz remélem még egyszer magamhoz engedsz! |
Hiába ezer szó s ezer cselekedet a szívem eldobtad s a lelkem beleremegett Szép álomnak szép a vége de nem így lett s mindennek vége. Nem tudom elfelejteni az együtt töltött perceket Most is rád gondolok, és a szívem megreped Az élet egy szakadék s mi a két végén ülünk Mert négyzetté vált a mi szerelmes körünk Neked már csak egy név vagyok sajnos De nekem te vagy a világban a bajnok Mert a szívemben még mindig te virágzol Üzenem ordítva: szeretlek, hiányzol |
"...Aki menni akar,engedjük el. Aki nem tudja mit akar,küldjük el. Aki a kezét nyújtja,fogadjuk el. Aki képes szavakkal is ölelni,pedig nem tudja biztosan kap-e valaha viszonzást,mégis önzetlenül képes adni,annak tényleg hatalmas a szíve. Aki nem akar szeretni,az gyáva. Aki meri vállalni a bukást,az bátor.És aki tud néha sírni,az mer szeretni is...!"